Viktor et Klára

A "Viktor et Klára" könyvet megemlíti a Wikipédiá

A Wikipédiában, a "Málenkij robot" oldalon, a További információk cim alatt, megtalálhato "Viktor et Klára".
A "Málenkij robot" cikk más nyelveken is létezik.

 

A párizsi Balassi Magyar kulturális intézet kiállitása "Sous un ciel étranger"

Köszönettel Havasi János, igazgato úrnak, aki kiállitotta a Geiger Viktor "Viktor et Klára" cimű könyvet.

expo

expo

expo

expo

expo

expo

expo

expo

 

A könyv "Viktor et Klára"

Viktor et Klára

Az eredeti kézirat magyar, de a könyv csak franciául jelent meg.

Miröl szól a könyv

Erdélyben, 1944, szeptemberben. A német hadsereg visszavonul, a szovjet hadsereg bejön, elárasztja a vidéket. Elviszi Viktor-t, Klára-t és másokat, ezreket, hogy újraépítsek a romba dölt Szovjetuniót. Viktor nös és két gyermeke van, Klára férjnél van, de nincs gyermeke. Még nem ismerik egymást, de a sors mégis összeköti majd öket....

Ez a ritka és megható leírás, személyes és egyben történelmi tanúság a Sztálin kommunizmusa ellen lesújtó. A szerzö részletesen leírja a szovjet láger hétköznapjait, keserű humorral, de soha nem engedve a gyűlöletnek. Ez alatt a két év alatt, 1945-1946-ben, Ukrajnában a Donbas vidékén, nagyon sokan meghalnak a betegség, az éhség, a hideg vagy a kétségbeesés következtében. Viktor átvészeli mindezt, a nyomorúságban vele együtt élök segítségével, barátságával és a Klára szeretetével. Viktor visszajövetele után, 1947-ben, készíti el ezt a kéziratot magyar nyelven, a deportálás idején kis fecnikre irt emlékek felhasználásával. A kéziratot leányunokája fordította le francia nyelvre.

Geiger Viktor 1902-ben, Erdélyben, született, egy jó módú magyar, katolikus családban.

Két leány apja, több foglalkozása volt, többek között mint írnok egy közjegyzönél, könyvelö, vállalati vezetö.

Viktor mindig Erdélyben élt, ahol 1983-ban halt meg.


 

A történelmi háttér

A második világháború vége Európa keleti részén, a nyugatiak számára nem ismert, csak néhány specialista vagy történész kivételével. A német hadsereg elárassza a Szovjetuniót sok kárt okoz, de nem sikerül nekik a nagy városokat elfoglalni. 1944-ben kezdenek visszavonulni. A vörös hadsereg visszatolja az ellenséget.

A németek a visszavonulás alatt mindent felrobbantanak állomásokat, vasúti vágányokat, hidakat … Az oroszok csak romokat találnak. Ukrajnába, amit az oroszok 1922-ben kapcsoltak magukhoz, minden ukrán aki házában maradt a német invázió alatt, ellenségnek számít mert szimpatizált a némettel. Igaz, hogy sokan beléptek a német hadseregbe, hogy az oroszok ellen harcoljanak. Ezek mind két évi munkatáborba lesznek elhurcolva. Ukrajna egy hatalmas börtön lesz.

Az ukrán rabok el vannak különítve és még jobban felügyelnek rajuk mint a német rabokra. A tífusz, amit a tetűk terjesztenek, rengeteg áldozatot csinál. A Donbass vidéki szénbányák energia források az ország újra építéséhez. Az ukrán ingyen munkaerö nem elegendö. A Vörös Hadsereg a felszabadított keleti országokból Romániából, Magyarországból, Csehszlovákiábol, Lengyelországból fogja pótolni a munkaeröt.

Tízezreket fognak Ukrajnába deportálni munkatáborba az 1945 év folyamán. Gyakran a német hangzású név elegendö ahhoz, hogy valakit elvigyenek. Ez így történt Geiger Viktor esetében. Két teljes évet fog a munkatáborba tölteni. A leírásából megismerjük a láger mindennapjait Krasznij Lucs-ba, a Donbass vidékén, Ukrajnába. Sok szénbanya van, 100 km-re Donetztol keletre. így belátás van a Sztálin alatti kommunizmusra.

Egy évre rá Druzskovkába 80 km-re északra Donetz várostól egy vasöntöde gyárba. Szökés, büntetés, kivégzés, halálos baleset, orosz házasság, temetés minderröl szó lesz. Az alkoholizmus, a lopás, az éhség, az örület mindez meghato elmesélve.

1946 végén egyes deportáltak, a leggyengébbek, betegek, a terhes nök végre indulhatnak hazafele, vonattal, Kramatorszkbol, 50 km-re északra Druzskovkatol.

Viktor mint tolmács kíséri öket. Kihasználja az alkalmat...soha többé vissza nem kerülni a lágerbe.

1947 év elején Viktor és Klára hazatérnek Erdélybe.

 

A Magyar hírlap ujság cikk

A politikai foglyok és kényszermunkások Szovjetunióba történö internálása hetven éve kezdödött  MH – 2015.01.20. 20:07

A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította 2015-öt a kormány a kedden a Magyar Közlönyben megjelent határozata szerint. Az emlékévvé nyilvánítás a méltó megemlékezést szolgálja arra, hogy hetven éve, 1944-45-ben megkezdték a Szovjetunióba kényszermunkára történö internálást - olvasható a határozatban.

Emellett 2016. február 25-éig emlékbizottságot hoznak létre, amely javaslatot tesz a kormánynak egyebek mellett az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések, rendezvények, ismeretterjesztö programok szervezésére, emléktáblák és emlékhelyek létrehozására, dokumentum-, ismeretterjesztö és játékfilm készítésére, kutatásokra.

A bizottság elnöke Balog Zoltán emberi eröforrás miniszter lesz, állandó tagok az általa, valamint a belügyminiszter, az igazságügy-miniszter, a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter által delegáltak. Emellett a bizottságban részt vesz a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelös államtitkára és a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelös helyettes államtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia, a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága, a Lénárd ödön Közhasznú Alapítvány, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, valamint a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete egy-egy delegáltja. A kormány a bizottság állandó tagjának felkéri a XX. Század Intézet és a VERITAS Történetkutató Intézet föigazgatóját, valamint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökét.

 Itt láthatják az ujság cikket. 

Nemzeti Emlékezet Bizottsága: Beszélni kellene egy emlékmű felállításáról

Az idei a Szovjetunióba hurcoltak emlékéve  MH/MTI – 2015.07.27. 20:46

Nagyon helyénvaló és támogatandó felvetés egy magyarországi emlékmű felállítása a Szovjetunióba hurcolt több százezer magyar áldozat emlékére - mondta a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke az M1 aktuális csatorna hétföi műsorában.

Földváryné Kiss Réka a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének felvetésével kapcsolatban azt is hangsúlyozta: fontos, hogy párbeszéd induljon arról, hol és milyen formában lehetne a legméltóbb módon felállítani egy ilyen emlékművet.

Úgy folytatta: a magyar történész társadalom mostanra már sokkal közelebb van a konszenzushoz azzal kapcsolatban, hogy a 20. században két totális diktatúra sújtotta az országot; 1945-ben "megszállásból megszállásba léptünk". Fontos tudatosítani, hogy nem 1948 volt a fordulat éve, hanem 1945, hiszen abban az évben már tudatos, elöre eltervezett megtorlás érte a magyar társadalom egészét. Három-ötszázezer embert vittek a Gulágra, vallási és politikai meggyözödéstöl függetlenül, és közülük sokan sosem tértek vissza - mondta a bizottság elnöke.

Kifejtette, oktatói tapasztalata is az, hogy minél több olyan generáció nö fel, amelyiknek már nincs személyes tapasztalata az elözö rendszerröl, annál nagyobb feladat hárul a szakemberekre, hogy érthetöen, korszerűen, lényegre töröen elmondják a történteket. A társadalom számára nem eléggé ismert, hogy itt emberekröl, családokról, generációkról volt szó, és ha sikerül tudatosítani, milyen sokakat érintett a Gulág, akkor az emlékév már elérte a célját - mondta.

A Gulág emlékbizottságnak és a kormánynak is nagy szerepe van abban, hogy ezt kiállításokkal, konferenciákkal, és szimbolikus gesztusokkal segítse - fogalmazott Földváryné Kiss Réka.

 Itt láthatják az ujság cikket. 

 

Hól lehet megvenni a könyvet


A Francia kiadást meg lehet rendelni itt, az  Amazon-on. 

 

 



HTML 5 Valide CSS 3 Valide